Állatvilágunkról

A Jeli Varázskertben az aljnövényzettől kezdve a fák kérgein keresztül egészen a lombkoronáig, akárhova nézünk, különleges állatokra bukkanhatunk. A madármegfigyelés szerelmesei ritka, védett madárfajokkal találkozhatnak, és megfigyelhetjük, ahogy az egészen aprótól kezdve a nagyobb, kopácsoló élőlények művészi rajzolatokat vájnak a fák kérgébe. A bokrok között pedig ne lepődjünk meg, ha napozó rézsiklót vagy akár pihegő madárfiókákat látunk, amiket a szüleik hivogatnak kedves hangon.

Karvaly (Accipiter nisus)

Kisméretű ragadozómadár, amely egész Eurázsiában elterjedt, a Kanári-szigetektől kezdve egészen Japánig lehet találkozni ezzel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján szereplő védett fajjal. A Jeli Varázskertben azonban jó eséllyel lehet megfigyelni ezeket a rendkívüli madarakat, a sűrű, fiatal fenyőerdőkben nagyon jól érzik magukat. Részben vonuló életmódot folytatnak, ősszel követik a melegebb égövekre vonuló madárcsapatokat. Ilyenkor gyakran fel-felbukkannak lakott területeken is, ez adhatott helyt Arisztotelész megállapításának, miszerint a kakukk télre karvallyá változik. A karvaly ugyanis nagyon hasonlít a kakukkhoz, de utóbbi ősszel elvonul tőlunk, így okozhatta ezt a kedves szemfényfesztést.

Búbos cinege (Parus cristatus)

Ez az apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja, Magyarországon védettséget élvez. Vas megyében különösen nagy szerencséjük van e madarak kedvelőinek, a fenyőerdőknek hála, a környék legjellegzetesebb madara. A Jeli Varázskert különlegessége és nagy büszkesége az is, hogy annak ellenére, hogy ez a kedves kis madár, ami nem mellesleg nagyon hasznos rovarpusztító is egyben, ritkán fogad el mesterséges odút, ebben a varázslatos parkban azonban mégis előfordult, hogy egy ilyenben nevelte fel a fiókáit.

Fekete harkály (Dryocopus martius)

Ez a fenséges megjelenésű, ébenfekete tollruhájú, vörös koronás madár a legnagyobb termetű harkályunk. Ha elég figyelmesek vagyunk és elég magasra tekintünk, megpillanthatjuk az ovális bejáratú odúját, amelyet saját maga készít. Ennek az odúnak nagy munka az építése, puhafában (pl. nyárfa) két hétig, keményfában (pl. bükkfa) egy hónapig is eltarthat. Költőterületéhez hűséges, a fiatalabbak is a közeli erdőrészeken telepednek le. Állandó, védett madár hazánkban. Táplálékáért a fákat kopogtatja, hangyákat, lárvákat, de nagyobb bogarakat, akár szarvasbogarat is zsákmányolhat. Munkásságát a fákba vésett különös minták szegélyezik.

Sárgafejű királyka (Regulus regulus)

Európa legkisebb, mindössze 5-6 gramm súlyú madara, ezért figyelmesnek kell lennie annak, aki ezeket a királyi madárkákat szeretné megpillantani. Kizárólag lucfenyvesekben fészkelnek, táplálékukat is e fenyvesek állatvilága jelenti, de nem válogatósak: bogarak, kabócák, legyek, hangyák, poloskák, fémfürkészek, pókok, százlábúak és sok más ízeltlábú szerepel az étlapjukon. A Jeli Varázskert lucfenyvesei fészkelési lehetőséget nyújtanak számos királykapárnak, e lehetőség nélkül ezek a kedves kis madarak valószínűleg továbbvonulnának tőlünk. Magyarországon ők is védett madarak.

Léprigó (Turdus viscivorus)

Amikor a léprigó fiókái júniusban elhagyják fészküket, óvatosan kell lépkednünk, a csemeték valószínüleg a közelben bújkálnak. A többi rigófajhoz hasonlóan a léprigó fiókái is előbb elhagyják a fészket, mint hogy repülni tudnának, az aljnövényzetben keresnek menedéket. Okosan, külön-külön bújnak el, így a ragadózók kevesebb eséllyel találnak rájuk. A hazánkban legnagyobb termetű rigó egyik legnagyobb állománya él Jeli térségében. Jellemzően olyan fákon figyelhetjük meg, amelyeken fagyöngy vagy fakín található, mert télen leginkább fagyönggyel táplálkozik. Nevét is innen kapta, a régi madarászok a sárga fagyöngy (fakín) ragadós termésének segítségével csalták őket szó szerint lépre.

Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

Ha szúrós, tövises, tüskés bokrok között az éles szemű megfigyelő gömb alakú fűfészekre bukkan, valószínű, hogy egy kedves kis rágcsáló, a mogyorós pele lakhelyére akadt. A hazánkban védett, mindössze 6-8 cm hosszú állat igazi hétalvó, októbertől áprilisig alussza téli álmát. Nappal jórészt alvófészkében pihen, éjszaka indul élelembeszerző körútjára. Nem válogatós, de mint neve is mutatja, Nyugat-Európában fő tápláléka a mogyoró. Menüje a Kárpát-medencében sokkal változatosabb: a som, makk, csipkebogyó mellett az ízeltlábúakat sem veti meg. Évente 1-2-szer szaporodik, s ha bőséges eleségforrás áll rendelkezésére, egy alomban akár hét kölyök is születhet.

Nyuszt (Martes martes)

A varázskerti fák lombkoronáját pásztázva igazi légtornászra lehetünk figyelmesek. A menyétfélék családjába tartozó nyuszt legelterjedtebb Vas, Zala és Veszprém megye területén. Igazi erdei állat, mely az erdőtípusok között nem válogat. A lakott területeket kerüli, ellentétben rokonával, a nyesttel. Ez a 43-51 cm hosszú ragadozó rendkívül ügyesen mozog a fákon, képes egyik fáról a másikra átugrani, eközben hosszú, bozontos farkát kormányként és fékezőernyőként használja. Így képes megfogni a mókust, egyik jellemző zsákmányállatát. Elsősorban azonban rágcsálókat, rovarevőket, madarakat zsákmányol, és nagyon sok gyümölcsöt is fogyaszt. Vemhességi ideje igen hosszú, 8-9 hónap, s ellésenként 2-7 kölyök, jellemzően 3-4 jön világra.

Rézsikló (Coronella austriaca)

Az európai elterjedésű kígyófaj tudományos nevének jelentése: „osztrák koronácska”. A fejedelmi elnevezés onnan ered, hogy leírója, Joseph Laurenti a tarkóján látható mintázatot az osztrák címer kétfejű sasához hasonlította. A hímek barnák, vörhenyesbarnák (rezesek), a nőstények szürkék, feketések. Magyarország nyílt, napos, sok rejtekhelyet kínáló tájain sokfelé előfordul, erdőszéleken gyakran találkozhatunk az összetekeredve napozó vagy zsákmánykereső példányaival. Viszonylag lassú mozgású állat, de ügyesen mászik bokrokon is. Téli nyugalmi állapotából már márciusban felébred. Zsákmányállatai elsősorban gyíkok, rágcsálók, egyéb gyengébb kisemlősök és fiatal kígyók. A rézsikló, mint valamennyi hazai hüllő, védett állat. Bántalmazni akkor is tilos, ha mintázata és nagysága alapján esetleg viperának nézik. A viperák ugyanis fokozottan védett állatok.

Fenyőszender (Hyloicus pinastri)

Bizony, éles szemre van ahhoz szükség, ha a fenyvesekben élő lepkét, a fenyőszendert fel szeretnénk fedezni, ugyanis barnás-szürkés színével képes teljesen beleolvadni a környezetébe. Ha figyelmesen szemléljük a fekete szarvú pillangót, látható a hátán levő barnásvörös sáv, és az oldalain végighúzódó 1-1 hosszanti sárga vonal. A nőstény petéit kisebb csomókban leginkább az erdei- és lucfenyő leveleire rakja. Zöld hernyója igen látványos, a 7-8 centiméter hosszt is elérheti. A fenyőszender első nemzedéke május–júniusban, a második július végétől szeptember elejéig repül. Rajzása az alkonyati órákban megkezdődik, és késő éjjelig tart. A széles körben elterjedt és gyakori pillangó keleten az Urálig és a Bajkál-tóig fordul elő, s Japánban is él. Hazánkban a fenyvesek egyik jellegzetes lepkefaja, Jeli környékén is gyakorinak mondható. Sajnos hernyója igen mohó: tömegesen károsíthatja az erdei fenyveseket.

Betűző szú (Ips typographus)

A főleg legyengült lucfenyők törzsén megjelenő kézíráshoz hasonló minták sajnos szomorú hírrel szolgálnak: a betűző szú kezdett pusztító munkájába. Szerencsére az élő, egészséges lucfenyő igen hatékonyan védekezik e kártevő ellen. Gyantájával elönti a szú rágta járatokat, amivel el is pusztíthatja a betolakodókat. A kicsi, feketés rovar életmódja nagyon is egyedi. Elsősorban a lucfenyő kérge alatt maga rágta járatokban él a puha háncsban. Tavasszal a talajban áttelelt felnőttek előbújnak a talajból, és hozzálátnak a szaporodáshoz. Alkalmas fákra találva a hímek kis lyukat rágva behatolnak a kéreg alá, ahol úgynevezett „nászkamrát” készítenek. A faj jellegzetes névadó, „betűszerű” rágásképét a szülők és a lárvák együtt alakítják ki.